búcsúzó
búcsúzó [ú-ú v. ú-u] melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -n
1. Olyan, aki, ami búcsúzik. Búcsúzó katona, menyasszony; (átvitt értelemben) a búcsúzó nap sugarai. Szelíd Remény … Mosolyogva jöttél …, De most borongasz barna fellegekkel, Mint búcsúzó hölgy férje karjain. (Kölcsey Ferenc) Lemondani tanít a hulló, Búcsúzó, sárgult falevél. (Ady Endre)
2. Búcsúzásképpen mondott, nyilvánított. Búcsúzó beszéd, köszöntés, szavak.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki éppen búcsúzik. A búcsúzót elkísérték társai a pályaudvarra.
2. Búcsúzás. Búcsúzóra: búcsúzásként. Búcsúzóra nyújtja kezét. Nem szólott neki egy szót se. Se az úton, se búcsúzóra. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Az az alkalom v. ünnepi összejövetel, amikor vkit búcsúztatnak. Nagy búcsúzót rendeztek a tiszteletére.
