büdös
büdös melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Kellemetlen, rossz szagú; rossz szagot árasztó. Büdös bagó; büdös banka ¬; büdös barlang: kénes b.; büdös féreg ¬; büdös láb, levegő, sajt; büdös vmitől; büdös a dohánytól, a gáztól; büdös a szája, a lába. Szóláshasonlat(ok): büdös, mint a ® dög v. ® görény v. ® vesztés. Büdös kőfalak közt poloskákkal élni | nem okosság. (Csokonai Vitéz Mihály) Büdös májat, rothadt húst … étettek a foglyokkal. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Nem tetsző, ellenszenves, visszataszító. (szójárás) Öndicséret büdös. Büdös vkinek vmi: nem tetszik, nem ízlik, kényelmetlen neki; nem fűlik hozzá a foga; nincs ínyére; büdös neki a felkelés, az iskola, a munka. || a. (átvitt értelemben, kissé durva) Felháborodást, megvetést, haragot keltő; ronda, utálatos, hitvány; átkozott. Büdös dög, ribanc. Mit csináltak ezek a büdös kölykök? Nem fog ez a büdös borotva. Neki bezzeg meg kell fizetni azt a büdös házbért az utolsó fillérig. (Móricz Zsigmond) Büdös dög, ide többé be ne tedd a lábad! (Nagy Lajos) || b. <Bosszúságot, felháborodást kifejező szitkozódásokban.> A büdös mindenit neki! Eriggy, az anyád büdös teremtésit. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Olykor némi korholást és nyerseséget is éreztető kedveskedés kifejezésére.> Az ember a bölcsőben a kis unokájának azt mondja, hogy: te büdös köjök, … jaj de megeszlek. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) <Nyomósított v. ingerült tagadásban:> átkozott, árva (I. 4a), (meg-)veszekedett. Nincs egy büdös vasa sem. Nem tanult egy büdös szót sem. Egy büdös betűt se tudok … Mi történhetik? Legfölebb megbukom. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -et, -e [e, e] (többes számban ritka)
1. Kellemetlen, rossz szag; büdösség. Milyen büdös van itt! Már nincs büdös a konyhában. Ne lehelj rám büdöset, kérlek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Büdöset csinál, ereszt: szellent, fingik.
2. Rossz szagtól elárasztott, áthatott, bűzös, rossz levegőjű hely. Mit állsz itt a büdösben? Csak vissza, vissza … a büdösbe, a melegbe. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka, durva) Haszontalan, hitvány, semmirekellő személy. A büdös már megint megszökött. || a. <Kedveskedő, olykor némi korholást, nyerseséget is éreztető megszólításban:> Te kis büdös!
Szólás(ok): (bizalmas) büdös neki a levegő v. büdöset érez, megérzi a büdöset: (meg)érzi, (meg)sejti a készülő bajt, kellemetlenséget; égni kezd a lába alatt a talaj; (bizalmas) viszi a büdöset: eliszkol, elfut, mert érzi, hogy hibás v. bűnös v. mert fél a veréstől.
büdöses; büdöslik.
