1. <Ember, állat> ismételten v. hosszabb ideig tompa, mély, öblös hangot ad. [A verset] elolvasta … s nagyokat buffogott közbe. Teletömte az orrát tubákkal … s újra és újra morgott. (Jókai Mór) Őszülő szakállát tépdelte, … úgy buffogva, mintha a föld alól hallatszanék a hangja. (Tolnai Lajos) || a. (vadászat) <Szarvasbika> mély, ugatáshoz hasonló hangot hallat. || b. (tájszó) <Személy> mélyről, tompán, erősen köhög. Folyton bufog ez a gyerek, nagyon meghűlt.
2. Vki v. főleg vmi többször, tartósan tompa, mély, öblös hangot ad; pufog. Bufogott a háta, mikor verték. Bufog a nagydob. Forr, bufog a víz a fazékban.
bufogás; bufogó; bufogtat.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.