1. A buzgó (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, jellembeli sajátság; buzgalom, lelkes, lelkiismeretes odaadás vminek a végzésében. Nagy, kitartó, teljes buzgóság; elfogta, megszállta a buzgóság; feltámad vkiben a buzgóság; nem (nagyon) ® bántja a buzgóság.
2. (vallásügy) A vallásos cselekményekben való gyakori v. odaadó részvétel, a vallás dolgaiban való elmerülés; buzgó vallásosság, ájtatosság, buzgalom. Mély, szent buzgóság; buzgóságba merül. [A fejedelem] igen közel lévén utolsó végihez, … az Urat magához vette nagy buzgósággal. (Mikes Kelemen) || a. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Vallás(osság). Megtelt az egyház minden padja; még az az egy is … az urasági szék. Az öreg kegyes Endreffy készítteté azt magának, hogy … onnan hallgassa a buzgóság szavait. (Jókai Mór)
4. (választékos) Élénk, lelkes tisztelet, áhítat vki, vmi iránt; odaadás, lelkesültség. A tanára iránti buzgósága már-már rajongássá fokozódott. Lelkesedése a költészet iránt érzett buzgóságából fakadt. Férfi dicsőség szólt hozzám a mennyek öléből: Fölhevülék, s buzgóságom könnyekre fakadt ki. (Vörösmarty Mihály)
5. (kissé népies, tréfás) Elnyomja a buzgóság: (nem az arra való időben) elszundikál, elalszik. Aláhanyatlott kopasz feje …; elnyomta a buzgóság. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek):túlbuzgóság.
buzgóságos.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.