címez
címez [ë] ige -tem [e], -ett [ë] v. címzett [ë], -zen [ë]
1. tárgyas Vkit szóban v. írásban vmely címmel (4) illet. Vkit vminek címez; igazgatónak címezte. A mamáját mindenki nagyságos asszonynak címezte. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka) Vkit vmilyen megnevezéssel, megszólítással v. névvel illet. Ugy-e nem haragszik, hogy urambátyámnak címezem? (Tolnai Lajos)
2. tárgyas <Levelet v. más küldeményt> olyan címmel (2), címfelirattal lát el, amelyből kitűnik, hogy kinek szól a küldemény, és hova kell kézbesíteni. Borítékot, levelet címez. Írták, címezték a meghívókat. (Tolnai Lajos) Figyelmeztette …, hogy esetleges pénzküldeményeket Przemyslbe címezzen. (Herczeg Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Egész délután címezett. || b. Címez vmit: vmely beadványon az intézkedésre illetékes hivatalt v. személyt megjelöli. Kérvényét a belügyminiszterhez címezze!
3. tárgyas (átvitt értelemben) Címez vmit vkinek, vkihez: célzást, megjegyzést burkoltan vki ellen irányít. Észrevette, hogy a csípős megjegyzés neki volt címezve.
Igekötős igék: átcímez; elcímez; megcímez.
címezget; címezhető; címező; címeztet.
