dikciózik
dikciózik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (választékos) dikcióz
1. (bizalmas, régies) Dikciót (1), kül. pohárköszöntőt mond, tart. Gyakran dikciózik. Fölkelt ülőhelyéből s … elkezde dictiózni. (Jókai Mór) Az Isten szereti magukat, édes leányaim, – dikciózott az asztalnál a plébános úr. (Gárdonyi Géza)
2. (gúnyos, rosszalló) A dikció (2) modorában, stílusában beszél. Dikcióztak annyit … és oly szépen! | Fennmaradt a híre a megyében. (Kiss József)
dikciózás; dikciózó.
