dikhenc
dikhenc [ë] főnév -et, -e [ë, e] (tájszó)
1. Gebe. Rossz két vén ínpókos dikhenc volt. (Jókai Mór)
2. (-nak, -nek ragos szóval v. neki határozószóval kapcs.) Vége van. Annak már dikhenc. Már most dikhenc nekünk! már most megesznek bennünket a réti kutyák. (Jókai Mór)
