elárvul
elárvul [l-á] tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. múlt-ben; jelen idejű értelemben nem haszn.) (kissé választékos)
1. <Fiatalkorú személy> egyszerre mindkét szülőjét, ill. félárva fiatalkorú még életben levő egyik szülőjét elveszti (3); árvaságra jut. Tíz éve, hogy elárvult. A fiút örökbe fogadták, amikor elárvult.
2. (átvitt értelemben) Vki elhagyatottá, elesetté (I. 3) válik; gyámoltalan állapotba jut. Szegény feje nagyon elárvult.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmi kihal, elnéptelenedik; elhagyatottá, élettelenné, halottá lesz; gazda, művelő nélkül marad. Ez a ház egészen elárvult. Meghalt Euripides s nemsokára Sophokles … Így tehát a komoly dráma elárvult. (Arany János)
elárvulás; elárvuló; elárvult.
