elás
elás [l-á] tárgyas ige
1. Erre a célra ásott gödörbe tesz és elföldel vmit. Elásta a pénzét és ékszereit. Elásta a lopott holmit a kertben. Elásták a dögöket. Maguk azt a kád aranyat keresik, akit akkor ásott el a török császár, mikor a Kossuth apánk kiadta neki a nyargalót [= az útját]. (Móra Ferenc) Mindenét, mi volt, a kincs, arany, | elásta. (Kosztolányi Dezső) || a. <Holttestet> sebtében v. titokban eltemet. Áldozatát az erdőben ásta el.
2. (költői) Betemet. Pár ezredév gúláidat elássa. (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben, ritka) Elássa magát: félrevonulva teljesen elkülöníti magát az emberektől; elzárkózik. Elássa magát a könyvei közé.
Szólás(ok): ld. bárd, [1] csatabárd.
elásás; elásat; elásó; elásott.
