elavul
elavul [l-a] tárgyatlan ige
A szokásból, használatból, divatból kimegy; időszerűtlenné válik, idejét múlja. Ez a szó már elavult. Munkamódszere rég elavult. || a. <Gép, használati tárgy> a fejlődés folyamán célszerűbb változat megalkotása, létrejötte következtében korszerűtlenné válik, s ezért a használatból kiszorul. Vidéken még használatosak olyan villamoskocsik, amelyek a fővárosban már a háború előtt elavultak. Néhány év múlva ez a típus is elavul.
elavulás; elavuló.
