elégedetlen [ë-ë-e-e v. e-ë-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1.Elégedetlen vmivel: olyan <személy v. közösség>, aki, amely vmivel nincs megelégedve, vmit nem tart kielégítőnek, annál jobbat kíván, jobbat akar. Elégedetlen az eredménnyel, a fia bizonyítványával; elégedetlen a helyzetével, sorsával. Panaszkodott, és elégedetlen volt mindennel a világon. (Nagy Lajos) || a. (-val, -vel ragos határozó nélkül) Olyan <személy, közösség>, aki, amely nincs megelégedve a helyzetével, viszonyai alakulásával, kül. anyagi körülményeivel. Világéletében elégedetlen volt. Ne légy elégedetlen, hiszen nemrég emelték a fizetésedet! Az elégedetlen jobbágyság olykor felkelésekkel próbált helyzetén javítani. Elégedetlen … és keserű asszonylényem lázong fel … néha kiszámíthatatlanul. (Kaffka Margit) || b. Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső v. megnyilatkozás>. Elégedetlen arc, kézlegyintés. Elégedetlenül jött elő a szomszéd szobából, és rosszkedvű célzásokat tett. (Krúdy Gyula)
2.Vkivel elégedetlen: kevesli vkinek a teljesítményét, mert tőle többet vár, többet remél. Elégedetlen az új beosztottjával. Elégedetlen vagyok veled.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Elégedetlen (I. 1a) személy. Az elégedetlenek egy csoportja lázongani kezdett.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.