elmenetel
elmenetel [e-ë-e-e] főnév, -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elmegy igével kifejezett cselekvés, (főleg az ige I. 1, 2. jelentésében); az a tény, hogy vki, vmi elmegy (vhonnan, vhová); vhonnan való eltávozás, ill. vhová való elmenés. Elmenetele előtt meghagyta, hogy … Az előadásra való elmenetele még bizonytalan. Jegyese … nyájasságát tapasztalá … Most már nem sürgeté többé az elmenetelt. (Vörösmarty Mihály) Nagy parádéval történt az elmenetel. (Mikszáth Kálmán)
