elmúlik

Full text search

elmúlik tárgyatlan ige, (régies) elmúl
1. <Állapot, jelenség> fokozatosan v. hirtelen csökkenve létének, jelenlétének végére jut; megszűnik. Elmúlik a fájdalma, a fejfájása, a rémülete. Egyszerre elmúlt az álmosságom. Sok régi szokás elmúlt. Ahogy jött a betegség, úgy el is fog múlni. Ezen a világon minden keletkezik, és minden elmúlik. Ami elmúlt, elmúlt: nem szabad a múlton rágódni, bizonyos megtörtént dolgokat tudomásul kell venni és le kell zárni. Szóláshasonlat(ok): elmúlik, mint a tavalyi ® hó.  Nincs az a szerelem, Aki el nem múlik. (népköltés) Elrepül a szép kikelet, S örömeink elmúlnak. (Berzsenyi Dániel) Majd elmúlnak a bajok. (Petőfi Sándor) Meghal minden és elmúlik minden. (Ady Endre) Erői elmúlnak, s maga szorul eltartásra. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) <Intézmény, tárgy, élőlény> létezésének végére jut; elpusztul.  Kincs, kevély márványpaloták, homályba Dűlnek, elmúlnak, s heverő uroknak Híre enyészik. (Berzsenyi Dániel) Ahová leszállt a földre [a sáska], elmúlt onnan fű és virág. (Jókai Mór) Mi lett, született, mind eltünik, elmúl: Ember, fű, virág, árnyék, falevél. (Vajda János) || b. (tájszó) <Ember> meghal.  Fegyvertársaik … elmúltak már. (Jókai Mór)
2. <Idő, időszak> múlttá válik, túlhaladunk rajta; eltelik. Elmúlnak az évek. Ifjúságunk elmúlik. Elmúlt a hosszú tél. Sok idő múlt el azóta. Elmúlt felette az idő: megöregedett.  Gyermekségem szép idei, Be hamar elmúlátok! (Kisfaludy Sándor) Így múlik el a mi életünk. | Szakadatlan munkában, éber figyelemben. (Kosztolányi Dezső) Csak múljon már el e tompa, nyomorult század. (Karinthy Frigyes)
3. <Időpont> múlttá lesz, mert túlhaladnak rajta. Már elmúlt öt óra. Mire elmúlik dél, készen leszünk. Hat óra elmúlt tíz perccel.
4. Elmúlik vmennyi éves, esztendős: <rendsz. ember, ritk. állat> idősebb lesz vmely életkornál; túlhalad, túljut egy bizonyos életkoron. Elmúlt már húszesztendős. Mire elmúlik ötvenéves, már kész öregasszony.  Elmúltam húszéves, ihajla, be vagyok sorozva. (népköltés) Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel, | egyszer felébredsz és aztán sokáig | nem bírsz aludni. (Kosztolányi Dezső)
5. (régies) Eltávozik, távozva nyoma vész; eltűnik.  Isten követje … Szólt s elmulék, felszállva. (Arany JánosTasso-fordítás) Az őz … elirrant [= elillant], elmúlt a kaszáló másik oldalán. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, régies) Az emlékezetből is elmúlik: teljesen feledésbe vész.  A régi táblabírák az emlékezetből is elmúltak már. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Vmi elmúlik vkiről: megszűnik vmi baj, csapás, mely vkit ért. (választékos) Múljék v. múljon el tőlem: távol legyen tőlem.  Bánat, bánat de nehez vagy, Be rég, hogy a szívemen vagy! | Amíg azok eloszolnak, Tőllem minden jók elmulnak. (népköltés)
6. (tájszó) Egy hajszálon v. kicsibe múlik el: kis híja, hogy …
elmúlat; elmúlhatatlan; elmúló.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi