előjegyzés
előjegyzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az előjegyez igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit előjegyeznek.
1. Vminek emlékeztetőül, figyelmeztetőül v. az idő, munka, teendők beosztása végett (jó előre) való följegyzése. Az ellenőrzés, a látogatás, az ügyfelek előjegyzése. || a. (hivatalos) Vmely előre bejelentett igény feljegyzése. A jegyigénylés, a lakásigény előjegyzése; vmely áru, gyógyszer, könyv előjegyzése. Az előjegyzés egyelőre szünetel. Előjegyzést nem vállalunk. || b. (hivatalos) Vmely ingatlannal kapcsolatos dologi jogok megváltozására vonatkozó hatósági intézkedés (föltételes) beírása, bejegyzése a telekkönyvbe. Az előjegyzést végzés alapján a telekkönyvi hivatal foganatosítja.
2. (hivatalos) A bejelentett igényekről készített följegyzés, bejegyzés. Előjegyzésbe vesz vkit, vmit. A tüzelőigénylésekről készített előjegyzés. Kéri, hogy igénylését vegyék előjegyzésbe.
3. (zene) <Hangjegyírásban> a vonalrendszer v. a zenemű vmely szakasza elején feltüntetett módosító jel, amely a darab v. a következő részlet hangnemét meghatározza. A G-dúr előjegyzése egy kereszt.
előjegyzési; előjegyzésű.
