előjel
előjel főnév (gyak. többes számban)
1. Az a jel v. jelenség, amely vmely esemény v. fordulat bekövetkezését előre mutatja, v. amelyből arra következtetni lehet. Jó, rossz előjel. Általános gazdasági válság előjelei mutatkoznak. A hőmérséklet csökkenése biztató előjel. Nagyságra hívnak [= nagyságot jövendölve biztatnak] minden előjelek, | S nem kétli Pannon [= Pannónia], hogy te lész majd | Legnemesebb fia, híve, dísze. (Berzsenyi Dániel) Haloványul a gyáva szavamra … dalom Viharodnak előjele, forradalom! (Petőfi Sándor) || a. Az a jel, amelyből babonás emberek vmely bekövetkező eseményre, rendsz. vmi rosszra szoktak következtetni; ómen. Rossz előjel. Az úton keresztbefutó macska: szerencsétlenség előjele. Tele volt sejtelmekkel, … hitt a végzetekben s azoknak az előjeleiben. (Jókai Mór)
2. (matematika) Vmely szám előtt szereplő + v. – jel. Ellenkező előjel; ® negatív előjel; ® pozitív előjel. || a. (átvitt értelemben) Ellenkező előjellel: ellentétes formában, ellenkező végletben. Ugyanaz a tulajdonság gyakran ellenkező előjellel van meg a felnőttekben és a gyerekekben. A megindultság ellenkező előjelekkel, hol könnyben, hol mosolyban nyilvánulhat meg.
előjeles; előjelez; előjelű.
