1. Olyan <dolog>, amelyet vkire erőltettek v. erőltetnek (1–3); erővel, erőszakkal ki- v. rákényszerített, erőszakolt. Erőltetett evés, ivás; a betegre erőltetett munka. Nem találja örömét a rá erőltetett szereplésben. A rá erőltetett tisztség terhére volt. Manó vigye | vígságtokat, hol a szabad magyar | érzés az itt erőltetett feszesség | láncába kéntelen harapni. (Katona József)
2. Túlságosan nagy erőkifejtést kívánó, megerőltető <cselekvés>; hajszolt. Erőltetett menet, munkatempó. Két kezét nadrágzsebébe dugva erőltetett meneteléssel gyalogolt, hogy meg ne ázzék. (Kosztolányi Dezső)
3. Magára erőszakolt, nem szívből jövő, nem természetes <életjelenség, magatartás>; kényszeredett, mesterkélt. Erőltetett mosoly, nevetés, tréfa, udvariasság. Uram! kezdé erőltetett, haragos hangon. (Jókai Mór)
erőltetettség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.