és

Full text search

és kötőszó (a kapcsolt tagmondat, mondatrész, szó előtt áll)
A. <Mondatrészek, szavak kapcsolására; előtte nem teszünk vesszőt.>
1. <Rokon tartalmú fogalmak, egyenlő rangú mondatrészek összekötésére; kettőnél több szó, mondatrész esetén rendsz. az utolsó előtt áll:> s, meg, azonkívül (… is), még … is; továbbá, valamint. Kezében kalap és kesztyű volt. Lapot és levelet írt. Ma készen kell lennie a beszámolóval, a jelentéssel és a munkatervvel.  A tél iker fia, Eső és hó szakad. (Petőfi Sándor) Fehérre meszelt minden bajuszt, hajat és szakállt a zuzmara. (Mikszáth Kálmán) Dicső királyok hullnak-e, Csaták és csókok múlnak-e … (Tóth Árpád) Köröttem ezer holdfényes határ | s ezer határon túl a távoli | Somogy és Szatmár minden tücskei. (Szabó Lőrinc) –11 <Olyan állandósult kapcsolatok élén, amelyek a felsorolás félbeszakítását fejezik ki.> És (ehhez) hasonlók; és így tovább; és a többi. –12 (költői) <Mondatrészek közt, a stílus élénkítésére, ismételve, ill. halmozva.>  Most tél van és csend és hó és halál. (Vörösmarty Mihály) Fájdalom és düh habzik szivembe! Fájdalom… És düh, és düh, mert tétlenkedünk. (Petőfi Sándor) A nap… velem kelt és feküdt, | és fűtött nekem és világitott. (Szabó Lőrinc)
2. <Toldásszerűen alkalmazott mondatrész kapcsolására.>  Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. (Petőfi Sándor) Vigan annyian nem élnének és Boldogan. (Ady Endre)
3. <Megismételt szavak között, fokozást kifejező állandósult szókapcsolatokban:> meg, s. Hány és hány …!, mennyi és mennyi …!: milyen (rendkívül) sok …!; száz és száz: sok száz; ezer és ezer: sok ezer; új és új: minden alkalommal új; újra és újra.  Oh hány és hány embert megnyert ezzel az egyetlen egy semmi szócskával. (Tolnai Lajos) –31 <Fokozó ismétlés bevezetésére.>  Nem, nem, és százszor nem. (Ambrus Zoltán)
4. <Közelre mutató megismételt névmások, határozószók között, a pontos megnevezést vagy szabatos körülírást helyettesítő állandósult kapcsolatokban:> s, meg. Ekkor és ekkor: a beszédben, a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott időben; ennyi és ennyi; ez és ez: egy bizonyos, a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott (dolog, személy); ilyen és ilyen: egy bizonyos tulajdonságú, fajtájú; itt és itt: a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott helyen. Megbeszélték, hogy ekkor és ekkor, itt és itt találkoznak.  [A fiatalember] lakik itt és itt. (Vas Gereben)
5. (ritka) <Mutató névmás v. mutató határozószó magas és mély hangú változatát v. az egy és a más szavakat összekapcsoló szóként, határozatlanságot kifejező kapcsolatokban:> meg. Ez és az: többféle dolog; egy és más; itt és ott; ekkor és akkor.
6. <Ellentétes v. nagyon különböző jelentésű, gyak. állandósult kifejezéssé kapcsolódott szók közt; rendsz. összefoglaló szóként.> Alá és fel; ég és föld; éjjel és nappal; élet és halál; fehér és fekete; fel és alá; jó és rossz; kint és bent; közel és távol; le és fel; menny és pokol; öröm és bánat; pro és kontra.  Hejh azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel … (Petőfi Sándor) Jóról és rosszról nem gondolkozom, | csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila)
B. <Mondatok kapcsolására; előtte kitesszük a vesszőt.> (Ha a kapcsolt mondat az előzőhöz képest többé-kevésbé új, önállóbb tartalmú, akkor az irodalmi nyelvben gyakran s kötőszó van helyette)
1. <Egyidejű történésű v. tartalmukban szorosan egymáshoz fűződő kapcsolatos mondatok összekötésére:> s. Nézett ki az ablakon, és a felhőket figyelte.  Ott állt Perenna, és a kardra bámult. (Petőfi Sándor) Szép a tavasz [,] és szép a nyár is, | de szebb az ősz s legszebb a tél. (József Attila)
2. <A történésnek, cselekvésnek időben egymás után következő szakaszait kifejező mondatok között:> s, azután, aztán.  Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul, S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rá tölt, és lomhán szipákol. (Petőfi Sándor) Elért az Ősz [,] és súgott valamit. (Ady Endre)
3. (ritka) <Olyan kapcsolatos mondatok közt, amelyek közül a kapcsolt mondat az előzőhöz képest többé-kevésbé új, önálló tartalmú; ilyenkor néha meglepetésszerű fordulatot v. némi ellentétet fejez ki:> s.  [A pusztító láznak] már egy egész ország esék Áldozatául, És több elájul. (Petőfi Sándor) Bocsásd le a fátylat: … (Döcög, döcög az ócska konflis És mi sápadtan reszketünk) (Ady Endre) Igy szólt az Ur, és Jónás hallgatott. (Babits Mihály) –31 (költői) <Kapcsolatos mondatok között, a stílus élénkítésére, halmozva:> s.  És minden hallgat, és minden figyel, És minden a legforróbb érzelem. (Petőfi Sándor) Megzendül néha fáradtan, leverten Valami régi, rokkant hegedű, És új erőre kap az esti csendben, És dala száll, száll és már égre zeng, És vele zengenek a néma házak, És a szivek is vele zengenek, És már fölenged a sok méla bánat, És ünnepi öröm gyul, mint az alkony Biborpalástja [,] és vigasz dereng. (Juhász Gyula)
4. <Általában kisebb-nagyobb ellentétet kifejező mondatok összekapcsolására; néha az előzmény elhagyásával a mondat élén.> || a. (választékos) De, azonban, ellenben.  Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete. (Petőfi Sándor) Roppant szerencséje volt a szerelemben … és kevés szerencséje a kártyában. (Mikszáth Kálmán) || b. (választékos) Mégis. Mennyit evett, és éhes! || c. (ritka) <Ráhagyást, megengedést kifejező mondat előtt:> pedig; bár, ámbár, noha, holott, jóllehet. (Ilyenkor rendsz. helyesebb a pedig, bár stb. használata) Nagyon összeszidták, és nem is bizonyos, hogy ő követte el a hibát.  Méreggé vált vón’ benne [Szilveszterben] a kenyér, Mely megölte volna, És néki még soká kell élnie. (Petőfi Sándor)
5. <Következményt kifejező mondat kapcsolására:> tehát, hát, ennélfogva, ennek következtében. Rászóltak, és elpityeredett.  Intettem, és egy ország puszta lőn, Akartam, és egy másik támadott. (Vörösmarty Mihály) Mi táncba kezdünk, és sírva, dideregve Rebbennek szét a boldog mátkapárok. (Ady Endre)
6. <Az előzményt utólag fokozó, nyomósító v. helyreigazító mondat kapcsolására:> mégpedig. Vizsgázott, és kitűnően vizsgázott.  Rendezni végre közös dolgainkat, | ez a mi munkánk; és nem is kevés. (József Attila)
7. <Egyenlő rangú mellékmondatok között a főmondathoz való egyforma kapcsolatuk kifejezésére.>  Ah, ha nézlek, és ha hallak, Szivem elvész bánatában. (Vörösmarty Mihály) Eltalálják-e az időt, amikor már érett [a szőlő], és amikor még nem túlérett … (Mikszáth Kálmán)
8. <A szót másra terelő új mondat v. szakasz élén.>  Mondjátok-e az est óráinál: | Hát a mi Sándorunk most mit csinál? | És máskülönben hogy van dolgotok? (Petőfi Sándor) No, hát majd megint mókus lesz a kisasszony. – És amíg Nosztyék ácsorgással töltötték az időt a Főtéren, ő … sietve igyekezett a kaszárnya felé. (Mikszáth Kálmán)
C. <Viszonylag önálló használatban.>
1. <Elhallgatott mondatra utaló szóként, a gondolatmenet megszakításának érzékeltetésére, figyelmet keltő stilisztikai eszközként.>  Hogyha azonnal Fördő nem készül és köppöly, [a baj] még ma bizonnyal A szivére megy, és … – Ekkor vállat von az álnok [Lúdas Matyi]. (Fazekas Mihály) Ilyen a rágalom … A hóra sarat hány, És … de hová ragadál? | Oh felhevülésnek Gyors talyigája! (Petőfi Sándor)
2. <Párbeszédben, folytatást, kiegészítést sürgető kérdésre utaló szóként, esetleg na, no indulatszóval, aztán határozószóval kapcsolatban; ilyenkor rendsz. hangsúlyos.> [Mikor hazamentem, láttam, hogy az ajtó nyitva van …] – És?; no és?; és aztán? || a. (bizalmas) <Ellentmondásra, ellenvetésre, figyelmeztetésre adott hetyke feleletben.> [Ott állandóan szem előtt leszel ám!] – És aztán!: mit törődöm én azzal?!; hát aztán!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi