felkel

Full text search

felkel tárgyatlan ige fölkel, (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben:) felkél, fölkél
1. Ültéből, fektéből feláll. Felkel az asztaltól. Elesett a jégen, de gyorsan fel is kelt. Az öregek előtt tiszteletadásból felkel.  A császár csudálkozék cselekedetén: „Hogy vagyon a, hogy én azért hivattam ide Pilátust, hogy számkivetésbe küldjem: de nem, hanem még felkelek előtte, és szépen fogadom.” (Mikes Kelemen) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Útra szánja el magát; fölkerekedik.  Van aki felkél és sírván, megyen Új hont keresni túl a tengeren. (Tompa Mihály)
2. Alvásból felébredve fekvőhelyét elhagyja, ágyából kikel. Korán felkel; már hajnalban felkel; (átvitt értelemben, bizalmas) korábban kelj fel v. korábban kellene felkelned v. későn keltél fel: nem vagy elég ügyes, éber, ravasz (vmire).  Egy öreg cimbalmos hevert a szurdékban, Már alutt, de fölkelt, hallva hogy vendég van. (Arany János) Jön a nappal, a vásár, a hajsza, Fölkél vackáról ember és barom. (Juhász Gyula) Hétfőn … kora hajnalban fölkelt, megcsókolta az asszonyt …, és ment vissza Pestre. (Nagy Lajos) || a. (ritka, költői) Holtából feltámad.  Már örökké elnyugovál, s tudom Nem is kivánsz fölkelni többé. (Vörösmarty Mihály) Elbeszélik az esernyő csodás erejét, hogy a holt ember felkelt, amint megpillantotta. (Mikszáth Kálmán)
3. <Fekvő beteg> gyógyulása után elhagyja az ágyat. A beteg már felkelt.
4. <Nap, hold> feljön az égre, feltűnik. Már a nap is régen felkelt. || a. (átvitt értelemben)  Ébredj, Árpád fia! | Fölkelt a nap: hazádnak Föl kell virulnia! (Bajza József) Kelj föl, óh, kelj föl, szent vörös Nap | Reám ragyogva. (Ady Endre)
5. (költői) <Szél> feltámad, fújni kezd.  Keljetek fel, nyájas Zefirek! keljetek, | Mondjátok meg néki, hogy hozzá sietek. (Csokonai Vitéz Mihály)
6. (átvitt értelemben, választékos) <Érzés> felébred, feltámad vkiben, vmiben. Felkel szívében a remény.  Csáki sóhajt, s gyilkoló haraggal Fölkel a kín szíve tengerében. (Vörösmarty Mihály)
7. (átvitt értelemben) Fegyvert fogva az ellenség ellen harcba indul.  Az ifju tatár, s az erőben durva Demirhám, | Déli ölő szélként fölkelnek víni Szigetre. (Vörösmarty Mihály) Felkeltek a királyok ellenünk S eléjük dobtuk fejdelmünk fejét. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Vki ellen fellázad. Dózsa György felkelt az elnyomók ellen.  Mit tűr a szolgaságnak népe? | Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? (Petőfi Sándor) Magyarország népe, kelj fel mind egy szálig: Hitedért, hazádért harcolj mindhalálig! (Sárosy Gyula) || b. (történettudomány) <A magyar nemesség> fegyvert fog, és hadba vonul a haza ellenségei ellen.  Majd felkelnek alattad is, | Ó József! nagy anyád, Trézia [= Mária Terézia] bajnoki. (Berzsenyi Dániel)
Szólás(ok): ld. láb.
felkeltet.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi