Általában a felkel (főleg 1–3, 7) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi felkel.
1. (ritka) Ülő v. fekvő helyzetből való fölállás, fölegyenesedés. Nehézkes felkelés; a heverő állatok felkelése. Szokásom szerint fölkeléssel és néma bólintással köszöntöttem. (Gárdonyi Géza) || a. <Fekvés, alvás, betegség után> a fekvőhely elhagyása. Kései, korai, vasárnapi felkelés; a felkelés ideje, órája; a gyerekek felkelése. Nyáron hat órakor van a felkelés. Nehezére esik a felkelés reggel négykor. Felkelése után igen gyenge volt a beteg, alig bírt járni. Sürgette a felkelést. Siessetek a felkeléssel! Attól féltem, elalszom a fölkelés idejét. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben) Az uralkodó hatalom, rendszer elleni (fegyveres) mozgalom, támadás, lázadás. Fegyveres, véres felkelés; a munkások, a parasztság felkelése. Kitűzte a felkelés zászlaját. A felkelés gyorsan terjedt, győzött. Felkelést szít, támaszt. Elnyomták, leverték a felkelést. Rajacsics … Bécsből kapta a rendelést [= utasítást]: | Hogy a császár mellett támasszon felkelést. (Sárosy Gyula) || a. (történettudomány) Nemesi felkelés: a magyar nemesség fegyverfogása az országba betört ellenség ellen, mint a rendi alkotmány szerint ráháruló egyetlen közjogi kötelesség.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.