1. Olyan, aki, ami felkel (1–3). Az asztaltól felkelő vendég; a korán felkelő férfi; az ágyból felkelő beteg. || a. (ritka, költői) Az az <időpont>, amikor vki felkel. Lefekvő órámban, Felkelő órámban Mért fakadok sírva? (Ady Endre)
2. Olyan <égitest>, amely éppen kezd láthatóvá válni, felkelni (4). Felkelő csillag, hold, nap. Szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen | Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen. (Vajda János)
3. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami fegyveresen fellázad, felkel (7) vki, vmi ellen. Felkelő hadvezér, sereg; a király ellen felkelő nemesség.
4. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <érzés>, amely feltámad, keletkezik, felkel (6) vkiben, vmiben. A szívében felkelő remény.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) <Ágyból> felkelő (I. 1) személy. A családban az apa a legelső felkelő.
2. (átvitt értelemben) Felkelő (I. 3) személy; lázadó, zendülő. Győztek a felkelők. Leverték a felkelőket. Tengernyi néppel küzdve, megtört A felkelők kicsiny hada. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.