feltár
feltár tárgyas ige föltár
1. (választékos) <Ajtót, ablakot, kaput> teljesen kinyit. A fogadáskor feltárták a szárnyas ajtókat. Mindjárt is a várnak kapuit feltárják, Élteti az őrség magyarok királyát. (Arany János) A kapu már akkor fel volt tárva s egy tömzsi piros asszony … nézett a jövevényekre. (Gárdonyi Géza) || a. (régies) Feltár vmit: láda, doboz, szekrény stb. belsejét fedelének, ajtajának teljes felnyitásával egészen láthatóvá, megközelíthetővé teszi, szem elé tárja. Leüti a lakatot, feltárja a szekrényt. (Vörösmarty Mihály)
2. (orvostudomány) <Daganatot, beteg testrészt> műtéti úton felvág. Feltárja a fekélyt, a kelést, a sebet. Feltárja vkinek gyomrát, hasát. || a. (átvitt értelemben) [Az író] kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. (Kosztolányi Dezső)
3. <A föld mélyében rejlő ásványt, tárgyat, telepet, réteget, ill. vmely elfödött üreget> ásással, fúrással hozzáférhetővé tesz. Gazdag olajforrásokat, széntelepeket tártak fel. Régi barlangokat, sírokat, temetkezési helyeket tártak fel. || a. <Megóvásra elrejtett, eldugott értéket> napfényre hoz. A kertben, a padló alatt kincseket, elrejtett készleteket tártak fel.
4. (ritka, költői) <Sötétben levő tárgyat, jelenséget> erősen megvilágít, láthatóvá tesz. Villám fénye kormos éjszakán … pillanatra földet és eget Föltár. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (választékos) Felfed, kitakar, teljes egészében megmutat vmit. Feltárja keblét.
5. (átvitt értelemben, választékos) <Mások előtt rejtett v. ismeretlen dolgot> megmutat, kifejt. Új ® világot tár fel. Feltárta jellemét. Feltárták a hiányosságokat, a hibákat. Feltárta azokat az okokat, amelyek a bajt előidézték. Feltárta ellenfele tévedéseit. Feltárta a veszélyt. Leghelyesebb őszintén feltárni az egészet, … míg az ügyet valahogy el nem intézik. (Kosztolányi Dezső) Ha én ezeket feltárom, meg fogják látni az emberek, hogy nem érdemes élni. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) Feltárja a szívét v. lelkét (vki előtt): kiönti minden baját, elmondja titkait, legbensőbb érzelmeit. Volt … szüksége valakire, ki előtt szívét feltárva, vigasztalást … keressen. (Eötvös József)
6. (átvitt értelemben) <Körülmény, esemény, eljárás vmely, rendsz. kedvezőtlen állapotot> nyilvánvalóvá tesz, kimutat, bizonyít. A vereség feltárta a rendszer, a vezetés gyengeségét. A kirobbanó lázadás feltárta a tömegek elégedetlenségét.
feltárat; feltáratlan; feltárható; feltáró; feltárt.
