fene

Full text search

fene [e-e] főnév és melléknév
I. főnév fenét, fenéje [e-e]
1. (elavult) Fekély, gennyes seb.  Ne áltasd lelked a csalóka irral, … Csak béhegeszti hámmal a fekélyt, Mig láthatatlan terjed a fene. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Megszült Pőcze Borcsa, | kit megettek a fenék, | gyomrát, hasát sorba, | százláb súroló kefék. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, költői, régies)  Három századja rág e hon szívében Zsarnok kényednek átkozott fenéje. (Petőfi Sándor) A költő … a társadalom fenéit gyógyítgassa. (Jókai Mór)
2. (durva v. bizalmas) <Hasonlításban vmely keresett, de hirtelenében nem talált szó helyettesítésére.> Úgy ordít, mint a fene. Úgy csíp ez a paprika, mint a fene. || a. (durva) Veszett fene: <érzelmileg színezett beszédben nyomósító v. erőteljesen tagadó kifejezésként>. Tudja a veszett fene! Veszett fenét mész oda! Mulat, mint a veszett fene.  Tele palack a kezembe, Táncolok, mint veszett fene. (Petőfi Sándor)
3. (durva v. bizalmas) <Állandó szókapcsolatokban elhomályosult jelentéssel.> Fene a pofádat: <durva szitokszó>; ® eszi a fene (vmiért); ® egye fene; ® megesz a fene; vkit a fenével étet: szidja, kívánja, hogy egye meg a fene; a fenébe kíván v. küld vkit: szabadulni szeretne tőle. || a. (durva) A fene sem: senki. A fene se hiszi; (a) fene se törődik vele; (a) fenének (sem) kell. || b. (népies) Mi fene: több efféle; miegymás; s a többi. Volt ott liba, kacsa, pulyka, mi fene.
4. (durva) <Indulatos beszédben, főleg szitkozódásban elhomályosult jelentéssel.> –41 <Bosszankodás, bosszúság kifejezésében.> A fenébe is, lesz már rend? A fene, aki megeszi! A fene látott ilyet! Hogy a fene egye meg, már megint elhagytam az esernyőmet! –42 <Bosszús kívánságban.> A fene egye ki ( kieszik)! Ott egye meg a fene (, ahol van)! A fene rágja ki ( kirág)! Hogy a fene enné meg (jó apróra)! (bizalmas, népies) Fene beléje! A fene essen bele ( beleesik)! Hogy a fene vinné el!  Egye meg a f … az egész pályázatot! (Tompa Mihály) –43 <Bosszús felszólításban.> Eridj a (fészkes) fenébe! ® Vidd a fenébe! –44 (bizalmas) <Belenyugvás, ráhagyás kifejezésében.> Egye fene, nem bánom. Hagyom az egészet a fenébe, úgyis mindegy. Mindegy fene v. egy fene: mindegy. –45 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifejezésében.> Hiszi a (fészkes) fene! Tudja a fene! Bánja a fene! [Jössz?] – Fenét megyek! v. megy a fene! [Megteszi a kedvedért?] – Fenét! v. fészkes fenét! [Jó?] – Jó a fene, aki megeszi. [Kell?] – Kell a fenének! [Hozd ide azt a széket!] – Hát a fene mire való?!: én ugyan nem.  Fenének kellett, amit adtak És az se, amit megtagadtak. (Ady Endre) Oldatot készített… – Használt? – Fenét – szólt Vili. – …Olyan randa íze van. (Kosztolányi Dezső) [A gyerek] pap lesz. – Fenét pap, fiskális. (Móricz Zsigmond) –46 Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval <a kérdés indulatos, érzelmileg színezettebb voltának jelölésére v. nyomósítására>. Mi a fene? Ki a fene túrta föl a szekrényemet? Hogy a fenébe csináljam? Hogy a fenébe ne haragudnám? Hova a fenébe tetted a kalapácsot? Hol a fenében jár már megint? Honnan a fenéből vegyek pénzt? Mi a fenének mentél oda? Mi a fenét akarsz?  Ejnye, mi a fene lelt engem, hogy szembe dicsérek? (Petőfi Sándor) Mi a fenének jöttem én ide… (Móricz Zsigmond) –47 <Megütközés, csodálkozás kifejezésére.> No fene!: na ne mondd; ezt nem hittem volna; csakugyan?
II. melléknév -ébb
1. (elavult) Ádáz, szilaj, dühödt.  Testeiket máglyán égette meg a fene Káldor. (Vörösmarty Mihály) A legénység hátrál, szétfutkos előle, Mintha porkapáló fene bika jőne. (Arany János) || a. (népies, bizalmas, rosszalló, de gyak. elismerő) Félelmet, rettegést keltő; elszánt, erőszakos. Fene egy ember.  Jaj de fene legény lettem …! (népköltés) Fene gyerök ez a Sándor, itt nem is szól semmit, hanem leverbuválja az országot s … kalendáriumot szerkeszt. (Arany János) Fene asszony maga, néném. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) <Bosszúságot, haragot, utálatot v. effélét kifejező jelzőként:> átkozott. Ez a fene fogfájás nem hagyott aludni.  Marhat a fájdalom, a fene kín, Én tűrni fogok. (Petőfi Sándor) Mely város vall polgárának …? | S e fene vizen át velünk mi végre jössz? (Babits Mihály)
3. (bizalmas) <Fokozó jelzőként, a nagyság, kiválóság kifejezésére.>  Ez ám a fene úszó! Szájába veszi a kardját, és úgy ússza át a folyót, akármilyen széles is. (Gárdonyi Géza)
4. (bizalmas) <Nyomósításként, a nagy és a sok szó után.> Nagy fene ház. Olyan nagy fene gombokat varratott a kabátjára, hogy … Mi lesz ennek a nagy fene barátságnak a vége?  Bende a hongyűlés éventi ülései ellen Tiltakozék, kérdvén: minek azt a sok f** törvényt? (Arany János)
III. (határozószóként) (melléknév v. határozó előtt, fokozásként) (népies, bizalmas, kissé durva) Szerfölött nagy mértékben v. fokban; szörnyen, rettenetesen; nagyon. Fene hideg ez a szoba. Fene nagy házak vannak Pesten. Fene sok pénze van. Fene nagy legény. Fene jó dolga van. Fene jól áll neki ez a kalap. Fene messze van a falu.  A katonai pálya Fene sik [= síkos]. (Petőfi Sándor) Ej, de fene csúf idő! (Babits Mihály) Fene büdös tud lenni a birkabőrruha. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): (durva) ha a fene fenét eszik is: akármi történik is, mindenáron; ld. még dolog.
Szóösszetétel(ek): 1. feneette; 2. farkasfene; lépfene; rákfene.
fenéz(ik).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi