forrad
forrad tárgyatlan ige -tam, -t v. (ritka, régies) -ott, -jon
1. <Törött csont az élő szervezetben> kezd újra összenőni. Nehezen forrad a csontja. || a. <Seb> heged, gyógyul. Már szépen kezd forradni a vágás a kezén.
2. (műszaki nyelv) <Fém, ötvözet> forrasztás következtében (fokozatosan) összetapad, egybeforr. || a. (csak eredményhatározóval) (átvitt értelemben, ritka) Egyesül. Egy lélekké forrad.
Igekötős igék: beforrad; egybeforrad; hozzáforrad; megforrad; odaforrad; összeforrad; ráforrad; visszaforrad.
forradó; forradt.
