forradalmár
forradalmár főnév -t, -ok, -a
Az a személy, aki forradalmat (1) tervez, előkészít, benne részt vesz. Forradalmár a technika terén. Valódi eszményképe volt a magyar forradalmárnak … S merészsége mellett igazi jellem volt. (Jókai Mór) || a. (1945 után) A társadalmi haladásnak az a lelkes, harcos híve, aki – rendsz. vmely kommunista pártban – odaadóan küzd a munkásosztály felszabadításáért, ill. a kommunizmus megvalósításáért. Hivatásos forradalmár. Dimitrov, a nagy bolgár forradalmár. A tarokkisták belebújtak a kártyába. Még ilyet nem hallottak … Ki ez az ember? … Forradalmár? … Kommunista. (Móricz Zsigmond) || b. jelzői használat(ban) A forradalmár Petőfi, Ady.
forradalmári; forradalmárság.
