1. Olyan <kályha, kémény>, amely füstöl, füstöt bocsát ki, áraszt magából.
2. (ritka) Füstölésre haszn. <anyag>. [A] gyermek … füstölő virágokat szór a tűzbe. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Az az anyag, szer, amelynek kellemes szagú füstjével helyiségeket illatosítanak. A füstölő illata betöltötte a szobát.
2. Edény, amelyben illatos füstöt árasztó anyagot égetnek. Cifra füstölő árasztott kábító ámbra illatot. (Jókai Mór) Fényes lombok illatja, mint arany füstölő Gőze, úgy részegít. (Tóth Árpád) || a. (vallásügy) Edény, melyben tömjént égetnek. A ministránsgyerek lóbálja a füstölőt. Háta mögött egy püspök állott Szentelt vízzel és füstölővel. (Ady Endre) A füstölő lilás tömjéne szállt, szállt. (Juhász Gyula)
3. Húsfélék füstölésére haszn. széles kémény, ill. helyiség. Felakasztották a kolbászt a füstölőbe. A sonka még a füstölőben lóg.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.