gerjeszt
gerjeszt [e-e] tárgyas ige -ett, ..esszen [ë, e-ë]; -eni [e] v. -ni
1. (régies, népies) <Tüzet> gyulladásra késztet; szít. Lobogtatja a kötényét, ezzel gerjeszti a tüzet. Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. (Berzsenyi Dániel) Acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmit gerjeszt vkiben, vmiben v. vmire gerjeszt vkit: úgy hat, viselkedik, cselekszik, hogy vki vmire gerjed (2a). A leány szerelmet gerjeszt a fiú szívében. Szavai haragra gerjesztettek. Tegnap ide visszaérkezém a szomorúságnak helyére. Ahol is minden szomorúságra gerjeszt. (Mikes Kelemen) A … panasz Részvevést gerjeszt csak – ah de Nem szerelem az! (Vörösmarty Mihály)
3. <Elektromos mágneses energiát> létrehoz, előállít, áraszt. Áramot, világosságot gerjeszt.
Igekötős igék: felgerjeszt; meggerjeszt.
gerjesztés; gerjesztett; gerjesztő.
