gyűrű
gyűrű főnév -t, -je [e]
1. Ujjon viselt, karika alakú ékszer. Drágaköves gyűrű. Szóláshasonlat(ok): ráillik, mint a gyűrű az ujjra: különösebb próbálgatás nélkül is pontosan, éppen jó vmi vkire v. vmire. A gyűrű éppen Vilma kisasszony ujjára illett, mintha rászabták volna. (Krúdy Gyula) Gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem, | a nagyvilágon más számomra nincsen. (Kosztolányi Dezső) || a. Jegygyűrű, karikagyűrű. Gyűrűt ® vált vkivel; ® visszaküldi a gyűrűt. Rövidesen meglesz az eljegyzés, már a gyűrűket is megvették. Nem vagyok halavány, Ilyen minden kislány, Kinek a gyűrűjét Más viseli ujján. (népköltés) || b. (népies) Jegybe(n)-gyűrűbe(n): teljesen felkészülve, türelmetlenül várakozva. || c. Madarak, szárnyasok lábára erősített kis karika, amely azonosságuk megállapítását s ennek révén megfigyelésüket teszi lehetővé; lábgyűrű. A gólya lábára fióka korában gyűrűt tesznek, hogy megfigyelhessék vándorlását. A tojáshozam megállapítására a tyúkokat számozott gyűrűkel látják el.
2. Karika alakú alkatrész, szerkezeti elem vmely gépben, egyéb mechanizmusban. A fonógép gyűrűje; a páncéling gyűrűi. || a. Többé-kevésbé ilyen alakú eszköz, tárgy. Pengető gyűrű: a citera megszólaltatására használt, kis kampóval ellátott, ujjra húzható gy.; gyűrűvel támasztották fel a méhét. Tyúkszemére gyűrűt tesz. Gyűrűt húz a szalvétára.
3. Henger alakú test külsején, ill. belsején körbe futó ilyen alakú kiemelkedés, rátét v. szerkezeti elem. Tömítőgyűrű; az oszlop gyűrűi; rovarfogó gyűrű; gyümölcsfa törzsére kötött, ragadós anyaggal bevont papírcsík, melyre a felfelé mászó rovarok ráragadnak. || a. Ilyen alakú porc v. záróizom a testben. A gége gyűrűi; a disznó gyűrűje: a d. végbelének záróizma. || b. Gyűrűs férgek testén kívül látható, szabályos körökkel határolt rész, szelvény.
4. Karika alakúra formált v. formálódó hajtincs. Gyűrűkbe göndörödik a haja. Fekete haja csupa gyűrű, olyan göndör. (Tolnai Lajos)
5. Aránylag kis magasságú, belül üres henger, rendsz. egy hosszabb építmény, csőrendszer szelvényeként. A kút gyűrűi: betonból készült, kb. egy méter magas hengerek a kút kifalazására.
6. (választékos, költői) Kör alakban terjedő vízfodor, kis hullám. Lágy gyürü kél a vizen. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) A párizsi népmozgalom … széles gyűrűkben kezdte fölverni az alsó néptengert [= a nagy tömegeket]. (Jókai Mór)
7. (átvitt értelemben) Körben elhelyezkedett személyek v. dolgok zárt sora. Áttöri magát az ellenség gyűrűjén. Egymással összefüggő erőművek gyűrűje. Az ostromlott város körül bezárult a gyűrű. Védőerdők gyűrűje veszi körül a gazdaságot. Parasztlányok … játszottak valami játékot … A nőnek vagy a férfinak, aki bent volt a gyűrűben, bekötötték a szemeit. (Mikszáth Kálmán) Forduljon vissza, míg a török had gyűrűje össze nem ér … (Gárdonyi Géza) || a. (történettudomány) Avar gyűrű: az avaroktól hazájuk határának védelmére (torlaszokból, sáncokból és más akadályokból) épített kör alakú erődítmény, ill. ennek maradványa.
8. (vegyi ipar) <Szerves vegyületekben> a molekulát felépítő atomoknak olyan állandó jellegű csoportja, amelynek tagjait egy önmagába visszatérő, zárt vonalon elhelyezve szokták ábrázolni. A benzol gyűrűe.
9. (sport) Gyűrűhinta. A gyűrűn függést végez. || a. (bizalmas) E szeren űzött torna mint sportág. Tornászaink erős száma a gyűrű.
10. (növénytan) <A harasztok és a páfrányok szaporodó sejtjét v. sejtjeit rejtő tokon> a nagyon megvastagodott sejtekből alakuló képlet, amely e tokok felrepedését segíti elő. || a. Évgyűrű. A gyűrűk számából a fa korára lehet következtetni.
11. (csillagászat) A Szaturnusz gyűrűje: <a Szaturnusz bolygótól bizonyos távolságra> körvonalban elhelyezkedett apró meteoritokból álló anyaghalmaz. || a. A hold gyűrűje: a h. udvara.
Szóösszetétel(ek): 1. gyűrűcsere; gyűrűféreg; gyűrűhúzás; gyűrűkampó; gyűrűméret; gyűrűnagyság; gyűrűóra; gyűrűszalag; gyűrűvirág; 2. ajókagyűrű; aranygyűrű; briliánsgyűrű; évgyűrű; gyémántgyűrű; jegygyűrű; karikagyűrű; lábgyűrű; ostromgyűrű; pásztorgyűrű; pecsétgyűrű; szalvétagyűrű; szardellagyűrű; vasgyűrű.
gyűrűcske; gyűrűtlen.
