hallgató
hallgató melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an v. → hallgatólag
1. Olyan <személy v. csoport>, aki, amely, vkit, vmit v. vkire, vmire hallgat (I. 1–3). Az előadót hallgató közönség; rádiót hallgató csoport; az előadást hallgató tanulók; a szülőkre hallgató gyermekek. A beszédet hallgató szegények föllélegzenek. (Nagy Lajos)
2. Olyan, aki, ami hallgat (II. 1–3), nem ad hangot, nem beszél; szótalan, hangtalan. A történtekről mélyen hallgató szemtanú. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, amit a teljes némaság, hallgatás (1b) jellemez. A körülötte hallgató nagy csöndességben fölemelte a szemét az égre. (Gárdonyi Géza)
3. Hallgatásra (5) való. Hallgató kagyló, készülék, szerkezet.
4. Olyan <magyar nóta, népdal>, amely lassú ütemű, rendsz. busongó hangulatú és szabad ritmusú. Hallgató nóta.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki vkinek a beszédét, előadását hallgatja. Figyelmes hallgató. Kedves hallgatóim! A pór … A hallgatók füttyét megérdemelte. (Arany János) || a. (iskolai) Kül. vmely egyetem, főiskola diákja v. vmely tanfolyam rendszeres (beiratkozott) látogatója. Egyetemi, rendes hallgató; szemináriumi hallgató. Irodalmi és esztétikai teaestélyekkel vendégelte meg hallgatóit. (Babits Mihály) || b. Az a személy, aki rádiót hallgat v. a rádió előfizetője. Kedves hallgatóink, a pontos idő … A hallgatók kérésére változtattak a rádió műsorán. || c. (nyelvtudomány) Az, akihez éppen beszélnek, s aki a hozzá intézett nyelvi közlést hallgatja, mint nyelvtani második személy <ellentétben a beszélővel és egyéb személyekkel, valamint a szóban forgó dolgokkal>. A nyelvi közlést a nyelvtudomány a hallgató szempontjából is vizsgálja.
2. Rádiónak, távbeszélő készüléknek az a fülhöz illeszthető része, amely az elektromos feszültség változásait hanggá alakítja át; kagyló. Alig teszi le a hallgatót, csörömpöl a másik telefonja. (Kosztolányi Dezső)
3. Hallócső, szívhallgató, stetoszkóp.
4. Hallgató (I. 4) nóta. A cigány hallgatókat játszik.
Szóösszetétel(ek): 1. hallgatócsoport; hallgatócső; hallgatóközönség; 2. bölcsészhallgató; bölcsészettanhallgató; fejhallgató; fülhallgató; gyógyszerészhallgató; joghallgató; munkáshallgató; nőhallgató; orvhallgató; orvostanhallgató; rádióhallgató; szívhallgató; zughallgató.
hallgatói.
