harcol
harcol tárgyatlan ige -t, -jon
1. Fegyveres harcot folytat, vív; fegyverrel (a kezében) küzd. A hadsereg kötelékében harcol; az első ® sorokban harcol; partizánként harcol. Négy éven át hősiesen harcolt. Elkeseredetten harcoltak a hídfőért. Szóláshasonlat(ok): Harcol, mint az ® oroszlán. Harcoljon ugy minden ember, mintha Egyedül rá támaszkodnék honja! (Petőfi Sándor) Nem kivánta lelke-teste [a magyarnak], De harcolni mégis harcolt, Kereste vagy nem kereste, De harcolni kelletett. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben) Vmely cél érdekében erős és kitartó küzdelmet folytat. Harcol vki, vmi ellen v. vkivel, vmivel v. vmiért, vkiért. Az orvos harcol a beteg életéért; a szervezet harcol a betegséggel, a kórral; harcol rossz szokásai ellen. Sokat harcolt a fiáért. Temetőhely volt ez, ócska temetőhely, Harcoltak hantjai a rontó idővel. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) Szervezett, tudatos, társadalmi harcot folytat, vív. Harcol a békéért, a proletariátus végső győzelméért. Harcol az idealista nézetek ellen. A magyarság évszázadokon át harcolt a német befolyás ellen. Te éretted harcolék, szabadság. (Petőfi Sándor) Még harcolunk, de testünk oly sovány. | Testvér, segítsd a lebukottakat. (József Attila)
4. (átvitt értelemben) Viszálykodik, torzsalkodik v. vetélkedik vkivel. A szomszédok örökösen harcolnak egymással. Már az iskola padjaiban harcoltak az elsőségért. || a. (sport) Szívvel-lélekkel, lelkesen küzd. Harcol a labdáért, a pályán. A csapat nem harcolt igazán.
5. (átvitt értelemben) <Vmely érzelem, eszme, kötelesség a lélekben> küzd egy másik érzelem stb. ellen. Othello lelkében a szerelem a féltékenységgel harcol.
6. (átvitt értelemben) Nehézségek között dolgozik, küzd vmiért küszködik vmivel. Harcol a kenyérért, a megélhetésért. Harcol a végzet ellen.
Szólás(ok): ld. sisak.
Igekötős igék: átharcol; kiharcol; megharcol; végigharcol.
harcolás; harcoló.
