1. Harcra kész, a harcot kedvelő <személy, közösség>. Rengő dárdákkal harcos magyarokra rohantak. (Vörösmarty Mihály) Életét, magáét éli néha A harcos ember: Megtelik szerelemmel S valahogy kifordul a sorbul. (Ady Endre) A sír mélyéből … Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? (Tóth Árpád) || a. (1945 után) A társadalmi haladásért vívott szervezett, tudatos, elszánt politikai harc híve, ilyen harcot folytató. Harcos bolsevik, forradalmár. [Proletár fiú verse.] Az én apám harcos, nagy ember, | … önmagát meg nem alázza A pénz előtt. (Ady Endre)
2. Harcolni kész személyre, közösségre valló, abból származó; a közös harc szellemét kifejező. Harcos üdvözlet. Büszkén zeng a bús dal harcos ajakról. (Vörösmarty Mihály)
3. Harci eseményekben gazdag. Harcos idők voltak azok. Aztán jöttek harcos nehéz idők, Kockára téteték minden mi szent. (Tompa Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (irodalmi nyelvben) Harcoló katona. Bátor harcos. A harcosok türelmetlenül várták a jeladást. Magyar nemzet, … Léssz-e megint, ami voltál egykor? | Oly hatalmas harcos, ki szemével Jobban ölt, mint más a fegyverével! (Petőfi Sándor) Én, beteg ember … Vitézlő harcos nem lehetek. (Ady Endre)
2. Harcos (I. 1) személy. Élenjáró, kipróbált, kiváló, régi harcos. A munkásosztály elvhű, kipróbált, rettenthetetlen, tántoríthatatlan harcosa.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.