hát [1]
hát [1] főnév -at, -a (a 3. jelentésben -ja is)
1. (bonctan) Az ember és az állatok törzsének a hasi résszel ellentétes oldala – ill. annak látható felülete –, amely a válltól (martól v. fejtől) a gerincoszlop végéig terjed. Egyenes, görbe, púpos hát; a bogár, az ember, a ló, a madár háta; ® borsódzik a háta vmitől; fáj, hasogat a háta; libabőrös v. lúdbőrös lesz a háta; ® megborsódzik a háta; ® viszolyog a háta; akkor lássam, amikor a hátam közepét: sose lássam; hátba döf, szúr, üt vkit; ® bíró hátán vágott dohány; rajta v. az ő hátán csattan az ® ostor; vkinek a hátán ® szánkázik; hogy az ördög ® szánkázzon (végig) a hátadon; végigfut v. végigszalad a ® hideg a hátán. Mentem-mendegéltem – vagy mit is beszélek? | Gyors fakóm vitt hátán. (Garay János) Jaj, a hátam, jaj, a hátam, | Oda van! | Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. (Petőfi Sándor) Miért görbítetted mosásnak a hátad? (József Attila) || a. (ritka) Fogyasztásra szánt levágott állatnak ezen a testrészen levő húsa a benne levő csontokkal együtt. Egy kiló hátat vett.
2. A testnek a mellső oldallal ellentétes egész felülete. Háton fekszik, úszik; háta mögött áll: (átvitt értelemben is) támogatja, óvja; háta mögött ® hagy; vkinek a háta mögött: a) vki mögött; b) (átvitt értelemben) tudtán kívül, titokban; (átvitt értelemben) Háta mögött van vmi: elmúlt, megélte, túljutott rajta; Hátába ® kerül vkinek; (átvitt értelemben is) hátat ® fordít vkinek, vminek; a szerencse hátat fordít neki; ® kihúzza a hátát; (átvitt értelemben) hátat mutat vkinek: hátat fordít neki; (átvitt értelemben) vkinek a hátán kapaszkodik fel: általa, az ő révén érvényesül; ember ember hátán: zsúfoltan, egymástól alig férve; ® nekiveti a hátát vminek; háttal: hátát arra fordítva; háttal egymásnak: egymásnak hátat fordítva v. hátukat egymásnak vetve. Az élet Előttök vagyon még, nem a hátok megett. (Petőfi Sándor) Három évig feküdt keskeny kis hátán, zöld pápaszemmel az orrán, …szobája délre néző teraszán. (Hunyady Sándor) || a. A kéz háta: a kézfej felső, a tenyérrel ellentétes oldala. || b. (népies) Szántóföldnek v. vmely területnek középső, emelkedettebb része. [A magyar tábor] Ellepi a rónák dombjait és hátját. (Arany János)
3. Az egész földnek v. vmely részének, vmely álló- v. folyóvíznek rendsz. domborodó v. ilyennek látszó felszíne, felülete, teteje. A domb, a hegy, a tenger háta; a föld hátán: az egész földön, az egész világon. Másnak zöldell a domb hátja … (Arany János) A Poprád havas hátán kis diákok korcsolyáztak. (Krúdy Gyula) Nem volt még két oly különböző ember a föld hátán, mint én meg Kornél. (Kosztolányi Dezső)
4. Vminek a háta: vmely tárgynak v. katonai alakzatnak hátulsó, ill. a homlokzattal, az elülső v. alsó résszel ellenkező oldalon levő része. A ház, a könyv, a lapát háta; folt hátán folt: egyik folt a másikon; az ellenség hátába vezeti a sereget: hátulról támad; az ellenség hátában harcol: mögötte. Gergely … figyelmét a vár háta költötte fel. (Gárdonyi Géza) Boldog hajó a vén gálya is, Ha hátán gyermekek is futnak. (Ady Endre) A zongora hátát finom porréteg borította. (Babits Mihály) || a. Hátba támad: a) <sereget> hátulról (meg)támad; b) (átvitt értelemben) vkit, vmit az érdekelt személy tudta nélkül, alattomban megtámad; megfúr, elfűrészel. Hátba támadja vkinek az indítványát, javaslatát.
5. <Ülőhelyen> támla. A dívány, a szék háta.
6. <Ruhán> az a rész, amely a hátat (2) borítja. Meszes a hátad. Cédulát tűztek a hátára. A felöltő hátán felfeslett a varrás.
7. (sport, bizalmas) Hátúszás. Háton indulnak: …
Szólás(ok): (népies) Hátán háza, kebelén kenyere: nagyon szegény ember; (bizalmas) tartja a hátát vkiért: vállalja érte a felelősséget; ld. még: fa, isten, jég, szíj, tojáshéj.
Szóösszetétel(ek): 1. hátfájás; hátoldal; hátöltés; 2. bakhát; dombhát; erdőhát; földhát; hegyhát; kézhát; lóhát; szamárhát; székhát.
