hej [1]
hej [1] [ě v. e] indulatszó hejh, (ritka, tájszó) héj <Főleg csendesebb, tartósabb, mélyebb érzés, tartósabb hangulat, vágy kifejezésére, gyak. vegyes érzelmek kifejezésének színezésére haszn.>
1. <Bánatos, szomorú sóhajtásként.> Meghalok Csurgóért, de nem a váráért, | Hej nem a váráért, csak egyik utcáért, De nem az utcáért, csak egyik házáért, Hej ebben növekedett barna galambomért. (népköltés) Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! (Petőfi Sándor) Ott van a kis ajtó, de hej megvetkezett [= ütött-kopott lett]! (Arany János) Mert hej, a tél sovány idő. (Tömörkény István) || a. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy fájlalja elvesztett boldogságát.> Hejh nem így volt hajdanában, Míg nem járt özvegyruhában: Tele kamra, tele pince, S mindig kézben a kilincse. (Vörösmarty Mihály) || b. <Bánatos visszaemlékezés, fájó, csendes lemondás, beletörődés kifejezésében.> Hej, hej, ez már így is marad. Hej hej nagyon szerettem én; De megcsalt a barna legény. (Vörösmarty Mihály) Hejh azóta húsz esztendő telt el … (Petőfi Sándor) [Aranyaimhoz.] Megjöttetek? … | Régen s nagyon szeretlek én, Távolban is szerettelek, Hej, beh sokat törém szegény Fejem, mig lebűvöltelek! (Arany János) || c. Részvét, együttérzés kifejezésében. Hej nehéz volt akkor az élet! Sári néni, hejh mikor kendet még | Sárikámnak, húgomnak nevezték. (Petőfi Sándor) Hej! lányom, lányom! | Mi bajodat látom? (Arany János)
2. <Sajnálkozást, lehangoltságot jelentő s a vágy gyengébb fokát is magában foglaló sóhajtásként:> sajnálatos és bár (ne) úgy lenne … Hej, hogy én nem lehettem ott! Hej, ha ezt tudtam volna! Megbántam a dolgot, nemsoká hogy elment, S hej örömmel adtam volna a kegyelmet. (Arany János)
3. <Csalódottság, elkeseredés kifejezésében.> Hej, nem hittem volna, hogy ilyen legyen hozzám! Hej, nem így képzeltem el a dolgot! Kedvetlenül, keserűen mondja: – Hej, a kutya teremtésit ennek a világnak. (Tömörkény István)
4. <Bosszúság, harag kifejezésében.> Hej, te gyerek, de sokat lábatlankodsz itt! || a. <Dühös, haragos fenyegető figyelmeztetés, méltatlankodás kifejezésében.> Hej, a teremtésit annak a kölyöknek! Hej kutya gazemberek! – üvöltött a cigány. (Gárdonyi Géza) || b. <Enyhébb fenyegetésben.> Hej (, te gyerek), most már elég volt!
5. <Megborzadás, rémület, félelem kifejezésében.> György meredt szemeket vetett a királyra, Hej dehogy mert nem-et mondani szavára! (Arany János) || a. <Borzalmas események emlékének felidézésében.> Hej! nekem is a közelebbi hat nap rettentő volt, azt hittem, kedélyem, lelkem végfelbomlásnak indul; rémítő volt a küzdelem. (Arany János)
6. <Csodálkozás kifejezésében, főleg fokozó értelmű mondatban.> Hej, micsoda lárma lett egyszerre! Hej, mekkora csődület támadt az utcán!
7. <Tetszés, elismerés kifejezésében, főleg fokozó értelmű mondatban.> Hej de szép is volt! Hej de gyönyörűen énekelt! Súgjad a fülembe, hogy szeretsz, Hejh, milyen jól esik nekem ez. (Petőfi Sándor) Héj, be áldott szó ez! (Arany János) Hej, tensuram, helyes kis menyecske van ám itt! (Tolnai Lajos) || a. <Megelégedettség kifejezésében.> Hej de jó itt lenni!
8. <Vidámság, jókedv, mulatás kifejezésében, vidám dalok hangulatkeltő szavaként.> Most járok én épp hej! tizennyolcadikba. (népköltés) Hej be derék vígan lenni, Amikor van enni inni. (népköltés) –81 <A vidámság más indulatszavával kapcsolatban.> Ha a csipkebokron rózsa nem teremne, Bolond madár volna, aki rá röppenne. | Hej, dinom-dánom! (Vörösmarty Mihály) Hajdanta, míg ifjú valék, Tartottam szeretőt; Kényemre, hej! kedvemre, húj! | Tölthettem az időt! (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. <Vigasztalásban.> Ne búsuljatok: Hej szépeket [gumókat] tudok, hej nagyokat. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. <Mulatásra buzdításban.> Hejh barátom, honfi társam Bort igyál. | Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál. (Vörösmarty Mihály) || c. <Bánatos és vidám hangulat keveredésének kifejezésében.> Hejh cigányok, itt az ablak: Most a leges-legvigabbat! | Ne lássa az a csalfa lyány, Hogy búsulok csalfaságán. (Petőfi Sándor)
9. <Rosszallásban, megrovásban.> Sajó kutyám, hej, de mélyen aluszol. (népköltés) Csak lendíts valamit, mert héj nagy bűn a henyélés. (Fazekas Mihály) Igy sopánkodott György álnoksággal telve, | Hej pedig hamis volt néki teste lelke. (Arany János) Hej! te kislány! nem érdemled, Amit e szív érted szenved. (Tóth K.)
10. <Erős vágy, sóvárgás színezésére használt sóhajtásként.> Hej, ha én is ott lehetnék! Hej, csak itt lenne már! Hej páva, hej páva, Császárné pávája! | Ha én páva volnék, Jobb reggel fölkelnék. (népköltés) Gyilkosságba estem, lettem bujdosóvá, Hej, ki tudja, mikor leszek bele jóvá [= mikor tehetem jóvá]? (Arany János) || a. <Teljesülhetetlen óhajtás, tehetetlen vágy kifejezésében.> Hej, ha még egyszer húsz éves lehetnék! Hej, ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék! (Arany János) || b. <Nagyon várt körülményre utalva, fenyegetést tartalmazó v. sejtető kifejezésben.> Hej, ha én egyszer megmutathatom, hogy mit tudok! Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor Alattunk ez a régi világ! (József Attila) || c. <Erős vággyal színezett emlékezés kifejezésében.> Hej de jó is volt akkor! Elbeszélünk néha [apámmal] a letünt időkről. | Hejh, régibb idői boldogak valának! (Petőfi Sándor) Hej, de másformán volt az régente. (Tömörkény István)
11. <Népdalban gyak. sortöltő felkiáltásként, különféle árnyalattal, gyak. ismételve v. más indulatszóval együtt.> Hej kisütött a nap sugára, Hej a galambom ablakára. | Hej kikönyöklött gyöngy karjára, Hej most is int, hogy menjek arra. (népköltés) Hej papiros, papiros Úgy szép a lány, ha piros, A szoknyája ha fodros, Hej, hej, hej! pántlikája ha bokros. (népköltés)
