hess
hess [e v. ë] mondatszó (ritk. többes szám 2. személyű személyraggal:) -etek [e-ë]
I. <Repülő lénnyel kapcsolatban.>
1. <Házi szárnyasok, főleg tyúkok, csirkék elkergetésére.> Hess (innen)! Hess (onnan)! Hess el, kakas! Hess el másé! A pulyka nagybátyám csizmaszárához kapott, mintha ott sejtette volna a keresett ennivalót. – Hess! – kiáltotta Csáki Pál. (Krúdy Gyula) Hess te – tapsikolt Anna s a csirkét lekergette. (Kosztolányi Dezső) || a. (főleg irodalmi nyelvben) <Egyéb madár, repülő rovar elkergetésére.> Hess, légy, ne szállj rám, Beteg vagyok én. (népköltés) A szegény méh Rárepűlt [a leány] kezére, … ’Hess te gyilkos! Ne bocsáss fulánkot: Leszakasztám, Vigyed a virágod.’ (Arany János) Verd el … házamtól e sok darázst! … – Hessetek már a manóba! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hess beste dög [= szúnyog]! (Gárdonyi Géza) || b. (irodalmi nyelvben) <Madár v. repülő állat alakjában jelenlevőnek gondolt v. szárnyasnak elképzelt személy elriasztására.> Vörös Rébék … tollászkodni, már mint varju, Egy jegenyefára űlt. | Akinek azt mondja: kár! | Nagy baj éri és nagy kár: | Hess, madár! (Arany János) Hess, hess árnyékok, | Fekete Hold, bujj. | Én teritem be Barna hajammal Az elesettet. (Ady Endre) –b1 (tréfás) Nem adom a leányt ennek a hadnagynak. Hess varjú, ne károgj a fülembe. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Kellemetlen gondolat, érzés, álomkép elriasztására.> Mintha … titokban azt hinné, hogy rossz álom az egész. Hess, te rossz álom! (Krúdy Gyula)
2. (főleg irodalmi nyelvben) <Elbeszélésben, élénk előadásban, az elrepülés v. az eltűnés hirtelen, gyors voltának érzékeltetésére.> Mi boldog erdején a kis madár, … S ha bármi halkan a vadász Utána gyilkos ónt irányz, Hess! hess! a rengetegbe száll. (Vörösmarty Mihály) Az ember fölneveli a kis madárkát, aztán egyszer csak megnő a szárnya és hess, elröpül fészekből. (Mikszáth Kálmán)
II. (ritka) <Macska elkergetésére:> sicc! Ciróka-maróka, mit főztél, káposztát, hová tetted, a polcra, mind megette a pap macskája, hess, hess, hess! (népköltés) Hess, Anci. Hess, te csunya Anci! – kiáltotta Ancsurka és futva menekült egyik szobából a másikba a kis macska elől. (Krúdy Gyula)
hessent.
