hesseget
hesseget [e-ë-e v. ë-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. <Madarat, baromfit> „hess” kiáltással v. integetéssel, hadonászással futásra, röppenésre igyekszik késztetni; kerget, riaszt, űz. Hessegeti a varjakat. A vetésről hessegeti a verebeket, a libákat. A vén lúdakat arrébb Hessegeté. (Fazekas Mihály) A gonosz madár … | Irtóztató volt … Hessegettem, | De csak koronként röppent. (Vörösmarty Mihály) || a. <Embert v. állatot zaklató apróbb szárnyas rovart> kezének v. vmely eszköznek ismételt mozgatásával ilyen módon hajt, kerget, riaszt. Hessegeti a beteg arcáról a legyeket. Egész este a szúnyogokat hessegette.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Kínzó, kellemetlen gondolatot, emléket> igyekszik magától eltávolítani, távoltartani. Hiába hessegeti a halál gondolatát, a kínzó emléket.
3. (tájszó) <Jószágát, vagyonát> pazarolja.
Igekötős igék: elhesseget; kihesseget; széthesseget.
hessegetés; hessegetett; hessegető.
