hitvalló
hitvalló melléknév és főnév
I. melléknév (vallásügy) Hitét bátran megvalló <személy, csoport>. Hitvalló egyház, lelkész. Mint egy hitvalló … mártírnő, úgy emelte fel a két kezét s átkozta meg a lányát, ha … anyja hitét elhagyja. (Móricz Zsigmond) || a. (vallásügy) Ilyen személyre jellemző. Hitvalló állásfoglalás.
II. főnév -t, -ja
1. (vallásügy) A katolikus egyházban tiszteletben részesített olyan személy, aki üldöztetés, kínzás ellenére is megvallotta hitét, de nem szenvedett vértanúságot. A szent hitvallók természete volt benne, akik makacsul ragaszkodnak igazságukhoz, ha tüzes vas gerebenbe ültetik is őket. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben, ritka) Általában meggyőződését, kül. politikai felfogását bátran megvalló személy.
hitvallói.
