hitvány
hitvány melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -ul, -abb
1. Rossz, gyenge (minőségű) <dolog, holmi, tárgy>; silány, vacak. Hitvány anyag, áru, gabona, papiros, ruha; hitvány minőség. Ily könnyen nem löksz el magadtól, Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. (Madách Imre) [Nem nyugszik], amíg a csontokról a leghitványabb „mócsingos” darabkákat is le nem szedegette. (Krúdy Gyula) || a. Csekély, kevés; sovány (8). Hitvány kereset, összeg.
2. (népies) Rosszul, gyengén fejlett; sovány, beteges, erőtlen <ember, állat>; girhes. Hitvány kis állat; hitvány ló, malac, marha. Az egyik kisasszonyka van nála. – Melyik? – A hitvány … A hajdú azt akarta kifejezni, hogy a soványabbik. (Mikszáth Kálmán)
3. Erkölcsi tekintetben értéktelen, minden rosszra kapható, megvetésre méltó <személy, embercsoport>; gyalázatos, aljas. Hitvány alak, (gaz-)ember, lélek, teremtés; hitvány népség, társaság. Hitványul elárult bennünket. Hitványul viselkedett. E hitvány korban megvénült kebelnek Csak a mámor teremt-e hát nagyot? (Madách Imre) Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? | Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok? (Ady Endre) || a. Ilyen emberre jellemző; aljas. Hitvány beszéd; a hazaárulók hitvány mesterkedései. Én pedig azt mondom, hitvány pletykákra ne hajtsál, Légy ember. (Csokonai Vitéz Mihály) Pirulva gondol rá, hogy férje a hitvány szerelmek mámorában összetévesztheti az ő keresztnevét egy máséval. (Ambrus Zoltán)
4. Csekély értékű v. értéktelen, silány <megnyilatkozás, sajátság>. Hitvány segítség, tanács. Kevés ilyen hitvány könyvet olvastam. Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legföllebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. (Arany János)
II. főnév -t, -ok v. -ak, -a Hitvány (3) alak, ember. Ez a hitvány akar itt basáskodni? Ilyen hitványokkal szóba sem állunk! Ha gazdagot kérek [feleségül], Mindig csak azt hányja, Hogy az enyémből élsz, Ebadta hitványa. (népköltés) Hát csak a hitványnak van-e adva enyészni• gyönyörben …? (Vörösmarty Mihály)
A 281. lapon, a szócikk legutolsó sorában található Vörösmarty-idézetben enyészni helyett tenyészni olvasandó.
