hízik
hízik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. <Ember, állat> gyorsan gyarapodik testsúlyában (rendsz. a nála szokásos mértéken túl), hús- és zsírrétegek rakódnak rá, kövérebbé válik. Vmin v. vmitől hízik; ® savón hízott; vmilyenre hízik: testsúlyban való gyarapodása vmilyen külsőt eredményez; gömbölyűre, kerekre hízik; vmire hízik: a testsúlyban való gyarapodás főleg vmelyik testrészén kezd mutatkozni; farra, hasra, pofára, tokára hízik. Sokat hízott. Tíz kilót hízott. (szójárás, tréfás) Nem tudja az ember, mitől hízik: az étkezésben nem szabad kényesnek, válogatósnak lenni. Ezer ökre hízik a kövér réteken. (Csokonai Vitéz Mihály) A lány nevet, önkénytelenül is megtapintja a saját hasacskáját, ő is kövér, szüntelenül hízik. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Növényi termés> egyre duzzadtabb lesz. És híztak a fürtök s benn a présházban, a nagy kád oldalán egyre följebb és följebb sorakoztak a krétával írt évszámok. (Babits Mihály) || b. (átvitt értelemben, ritka) Hízik a jég: nagy hidegben> vastagszik, erősködik a j.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vki hízik vmitől: vki nagyon élvez vmit, nagyon jól esik neki vmi. Hízik a dicsérettől, az örömtől. Híztam a nagy magasztalástól. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Hízik vkin, vmin: vkinek, vmely közösségnek terhére, annak munkájából gazdagszik, gyarapodik. Vkinek a ® révén hízik; vkinek a ® zsírján hízik. Ezer évig híztak rajtunk az urak. (Petőfi Sándor) [A német] Itt élődött [= élősködött], hízott rajtunk, … Zsirunk ette, vérünk szopta, Hogy testvérünk, azt hazudta. (Arany János)
Szólás(ok): ld. máj.
Igekötős igék: belehízik; elhízik; felhízik; kihízik; meghízik; visszahízik.
