1. (fizika) Az energiának az a fajtája, amely a test atomjainak, ill. molekuláinak a mozgási energiájából tevődik össze. Állati hő: <az állati szervezetben> lassú égés közben keletkezett h.; fajlagos, fagyási, olvadási hő; sugárzó hő; lappangó v. ®látens hő; a hő hatása; hő fejlődik; hőt sugároz; hőt von el; a nap, a tűz hőt sugároz. A víz hő hatására felmelegszik. Súrlódáskor, nyomáskor hő fejlődik. Látjátok feleim, egyszerre meghalt | és itt hagyott minket … | Akárki is volt ő, de fény, de hő volt … (Kosztolányi Dezső)
2. (régies, költői) Hőség (1). ®Megüti a hő. A káldori faj nem fogna kiveszni Nyomtalanúl … miként a Pusztai kút, melynek kiapasztá nedveit a hő. (Vörösmarty Mihály)
II. melléknév -n, -bb (irodalmi nyelvben)
1. Nagyon meleg; forró. Harmat-arca hő napon ég. (Arany János) Harsogjanak szent, bátor zengzetek, Míg minden szemből hő könnyek ömölnek. (Tóth Árpád) A legjobb a nap volt, az arany | ragyogás a nyár hő napjaiban. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Szenvedélyes, forró, izzó <érzelem>. Hő óhajtás, vágy; hőn szeretett. A … társaság minden tagja kér, hogy hő tiszteletét … e levelemhez csatoljam. (Tolnai Lajos)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.