I. (népies) <Figyelemkeltő szóként, főleg távol levő személynek kiáltva.> [A deák] kézzel-lábbal kezdett integetni … – Hő, hő, hahó – kiabált torkaszakadtából. – A lovas észrevette, egyet került az útján, s arra tért. (Móricz Zsigmond)
II. (népies)
A. <Megállást parancsoló szóként.>
1. <Igába fogott lovat v. más igásállatot, ill. fogatolt járművet megállító szóként.> Hő, te fakó! Zaj hallatszott: hajsza Csákó! … hi! hő! (Tóth K.)
2. <Mezei v. erdei vad kergetésekor kiabált v. megállást parancsoló szóként.> Duzzog (a rókát kergetve jő). Sánta róka, hőhe, hő! már alig piheghetek; Megharaptál, én megeszlek: Hőhe! sánta róka, hő! (Elfogja a rókát) (Vörösmarty Mihály) Róka, medve, hőhe hő, Vadra, holla, hajsza! hő! (Tóth L.) Nyúl futott keresztül a kocsi előtt. – Hő, hő, – kiabáltak utána. (Móricz Zsigmond)
B. <Személy csillapítására, nyugtatására.> Ki eszi ezt [a sok halat] meg? – kérdezte édesanyám határozott undorral. Ki eszi?! … Hő, azon ne búsuljon anyám! (Móricz Zsigmond)
III. (tájszó) <Ökör hátráltatására, visszaléptetésére:> hátra! vissza! Hő, vissza!
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.