igazi
igazi melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. (rendsz. csak jelzőként) Az emberek vmely csoportjáról alkotott fogalom jegyeit hiánytalanul, ill. nagyon jellemzően magában foglaló, neme, kora, foglalkozása v. népe jellemző vonásait különösen szembetűnően mutató <személy>; valódi. Igazi férfi, nő, orvos, tanár; igazi író, költő. Igazi leány vagyok a gyávaságban. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Ez az érv kényszerített arra, hogy vizsgáljam, mit nevezhetünk az igazi zseni művének. (Kuncz Aladár) Szigorú, de jó … igazi magyar ember … Kenyérre lehet kenni. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <dolog>, amely a maga fajtájának a (leg)jellemző(bb) vonásait mutatja, amely valóban az, amit az őt jelölő szó jelent. Igazi barátságra vágyik. Nem volt az igazi szerelem, inkább csak egymás megértése és megbecsülése. || b. (nyelvtudomány) Igazi műveltető ige: olyan ige, amely azt fejezi ki, hogy a cselekvést az alany nem maga végzi, hanem v. mással végezteti, v. okozza, előidézi, hogy más végezze, ill. hogy a tárgyon vmely cselekvés, történés, állapotváltozás végbemenjen (pl. felásatja a kertet (a fiával); megváratja a barátját; a füst köhögteti az embert). || c. (fokozó értelemben) Nagyfokú, fokozott v. teljes. Minden nesz megszűnt, igazi csend lett. Most jön az igazi munka. Csakhogy ahhoz mi már deresek vagyunk, hogy mi kezdjük. (Móricz Zsigmond)
2. <Több közül való választás, kiemelés esetén:> valóságos, tényleges, tulajdonképpeni. Vkinek, vminek igazi arca ¬; vkinek az igazi neve; az ország igazi ura. Leleplezték az igazi bűnösöket. Ezek után melyik az ő igazi álláspontja? Az igazi gyilkost már elfogták egy nyomorult pincér személyében. (Babits Mihály) || a. Nem hamisított, valódi. Igazi gyémánt; igazi tokaji bor. Ötszáz igazi forinttól fosztani meg engem, – tiz esztendőt vettél el életemből. (Jókai Mór) || b. <Kül. (gyermeknyelv)-i használatban:> nem játékszernek való, hanem tulajdonképpeni rendeltetését betöltő. Igazi ágyú, kard, puska.
II. főnév -t, -k v. -ak, -ja Az a személy, aki megtestesíti vkinek az ábrándjait, vágyait, elképzeléseit, aki teljesen kielégíti vkinek – főleg a másik nemmel szemben támasztott – igényeit, kívánalmait; vki számára az eszményi ember (kül. férj v. feleség). Nem akar férjhez menni, várja az igazit. Számára még nem jött el az igazi.
III. (határozóragos, határozószó-szerű alak (népies) Igaziból: igazán, komolyan, nem játékból. Én csak játszottam, de ő igaziból verekedni kezdett.
