igénytelen
igénytelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Mindennapi szükségleteiben kevéssel beérő, nagy követelményeket, igényeket nem támasztó, a legszerényebb lehetőségekkel is megelégedő <személy>. Igénytelen alak, ember; kosztjában, ruházkodásában igénytelen. Én igénytelen ember vagyok … s ha éhen veszek is, megélek holtom napjáig. (Petőfi Sándor) Igénytelenebb, csöndesebb és szomorúbb volt Emmánál. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Igénytelen viselkedés. || b. (kissé rosszalló) Szegényes külsejű, jelentéktelen, nem sokat mutató. Igénytelen megjelenés. Az igénytelen pap mögött a keresztesek tábora áll. (Péterfy Jenő)
2. Különösebb gondozásra, ápolásra nem szoruló, nehéz körülmények közt is megmaradó <állat, növény>. A kecske igénytelen állat. Igénytelen növény, mindenütt megterem. A kánikula idején szokott támadni egy gonosz … szél … Nem állta azt ki más vetemény, mint az igénytelen, elárvult zab. (Jókai Mór)
3. Bizonyos minőségi követelményeket, igényeket kielégíteni nem tudó <jelenség, alkotás>. Igénytelen hang; igénytelen lakás, ruha; igénytelen mű, regény; igénytelen vendéglő. A „comédie”-nek mondott igénytelen színdarabban a korabeli kritika nagy szatirikus erőt … fedezett fel. (Ambrus Zoltán) || a. Jelentéktelen benyomást keltő; egyszerű, szegényes. Az igénytelen falu … sohasem fordult elé történetkönyveinkben. (Eötvös József) Akkor igénytelen violát vett, most drága rózsatőt. (Petőfi Sándor)
igénytelenség.
