ígér
ígér [í v. i] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Ígér vmit: szóban v. írásban kötelezi magát, hogy vmit ad, tesz, végrehajt; többé-kevésbé bizonyosra vehető módon kilátásba helyez. Ajándékot ígér; ® aranyhegyeket ígér; fűt-fát ígér; a ® kezét ígéri vkinek; ® bizonnyal ígér; szentül ígér vmit. Ígéri, hogy elmegy. Esküvel ígéri, hogy megteszi. Mit ígérsz? Fölkeresi, bizony-bizonnyal igérte, Ha ötven mérföldet kell is menni érte. (Arany János) Hiába ígért megszámolhatatlan sok esztendőt a kakukk, [a fejedelem] egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. (Móra Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Hogy tud ígérni! Ígérni, azt tud. Nem bízom az olyan emberben, aki könnyen ígér.
2. tárgyas <Alku, üzletkötés közben bizonyos árat, ellenértéket> kínál vmiért. Keveset ígér érte. Száz forintot ígértek már ezért a könyvért. Hát mit ígér érte? || a. tárgyas (tárgy nélkül is) Vkire ígér: <árverésen, alkudozás közben> vmely más vevőtől felajánlott árnál, összegnél nagyobb árat kínál. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ígér. 50 Ft-ot rám ígért, és így övé lett a szekrény. [Az árverésen] hogy tudnak … egymásra ígérni az emberek: száz forintjával! föl, ezerig. (Jókai Mór)
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Dolog vmely vele kapcs. eredményt> valószínűvé tesz, valószínűnek tüntet fel. A határ közepes termést ígér. A színdarab sikert ígért. Bortermelő országokban azt állítják az üstökösről, hogy jó bortermést ígér. (Jókai Mór) [Vásár.] Kis székely gyerek | … boldog arccal ténfereg, | hol új csodát igér az ócska sátor. (Babits Mihály) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit, kül. sokat ígér: <személy v. a jellemére utaló arc, tekintet, mozdulat> bizonyos képességeket, tulajdonságokat sejtet. Az új alkalmazott sokat ígér. Arca, szeme, tekintete nem sok jót ígér.
Közmondás(ok): Aki sokat ígér, keveset ad: a könnyelműen, felelőtlenül ígérgetőnek nem kell hinni.
Igekötős igék: beígér; elígér; felülígér; ideígér; megígér; odaígér; ráígér; visszaígér.
ígérő, ígért; ígértet.
