irat
irat főnév -ot, -a
1. Ügyirat, akta. Az iratok ® csatolásával v. csatolása mellett; az iratokhoz csatolja; iktatja az iratot. Felturkálták a főispán bőröndjeiben az összes hivatalos iratokat. (Mikszáth Kálmán) || a. A magánfél szempontjából tekintett hivatalos jellegű írás. Fölterjeszti, visszakapja az iratokat. || b. Hivatal, intézmény, szervezet által rendsz. meghatározott alakban kiállított, vmit igazoló, bizonyító írás. Személyi iratok; beszerzi az iratait.
2. Vmiféle írást tartalmazó papír, ill. a rajta levő szöveg. A könyvtárban felejtette az iratait. Asztala tele van cédulával, irattal. Heraklész … hátrahagyott egy iratot, mintegy végrendeletét. (Péterfy Jenő) Annyi irat meg nyugta … van már abban a fiókban, hogy az ember nem tudja, melyik miféle. (Nagy Lajos)
3. (régies) Irodalmi, főként prózai mű; írásmű. Apokrif iratok. Kossuth emigrációs iratainak II. kötete.
Szóösszetétel(ek): 1. iratállvány; iratborító; iratcsomag; iratgyűjtemény; irathalmaz; iratkapcsoló; iratköteg; iratláda; iratminta; iratnyaláb; irattárca; irattartó; 2. címirat; ékirat; emlékirat; ellenirat; folyóirat; gépirat; gúnyirat; hátirat; kézirat; körirat; okirat; panaszirat; perirat; röpirat; sírirat; szennyirat; távirat; utóirat; ügyirat; vádirat; védőirat; vitairat.
