ítélet
ítélet [í-e v. i-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Vitás ügyben, ill. bűnösség, törvényesség, szabályosság kérdésében> bírói, hivatalos, illetékes döntés. ® Első ítélet; enyhe ítélet; ® felmentő ítélet; ® fordított ítélet; ® határozatlan ítélet; halálos, igazságos, igazságtalan, marasztaló, súlyos ítélet; ® salamoni ítélet; a választott bíróság, a futballbíró, a zsüri ítélete; fellebbez az ítélet ellen; ® megnyugszik az ítéletben; az ítéletet kihirdeti; az ítéletet felfüggeszti. A bíróság ítéletet hozott. A tárgyalásokban egy igen nagy hibát vettem észre. Önök ítéletet hoznak két ember beszéde után. (Jókai Mór) Az ítélet … kötél általi halálra szólt, az enyhítő körülményeket alaposan egyensúlyozván a súlyosbító körülmények. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) Az utolsó v. (ritka) a végső ítélet: <némely vallás tanítása szerint> a világ elképzelt megszűntekor Isten ítélkezése az emberek fölött.
2. (választékos) Vkiről, vmiről alkotott v. kimondott vélemény. Elhamarkodott ítélet; ítéletem szerint; vmit vkinek ítéletére ® bíz; ítéletet mond: vmiről véleményt nyilvánít.
3. (filozófia) Az a gondolkodási forma, amelyben két fogalom közül az egyik (az állítmány) bizonyos szempontból meghatározza v. kiegészíti a másik (az alany) tartalmát; nyelvtanilag a mondatban fejeződik ki. ® Analitikus ítélet; ® feltételes ítélet; ® problematikus ítélet. Az ítélet lehet állító, tagadó vagy tagadva állító.
Szóösszetétel(ek): 1. ítéletmegsemmisítés; ítéletmondás; 2. balítélet; előítélet; értékítélet; istenítélet; népítélet; végítélet.
ítéletes.
