jelentkező
jelentkező [e-ë-ë v. e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, aki, ami jelentkezik. Vizsgára jelentkező jelölt; a középiskolába jelentkező tanulók; a jelentkező tettes; a betegség jelentkező tünetei. Az órakulcsra … szükség van az arcon jelentkező pattanások kinyomkodásánál. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -je [e] Olyan személy, aki vmire jelentkezik (1–3). Munkára, kirándulásra, továbbtanulásra, vizsgára jelentkezők; kellő számú jelentkező esetén; önkéntes jelentkező. Nem akadt jelentkező. A város maga behordatná őket [= a telepeseket] s elhelyezné szükséglakásokban, s a helyükre be lehetne állítani … másik kétszáz … családot, jelentkező van elég. (Móricz Zsigmond)
