kecmereg
kecmereg [e-e-ë] tárgyatlan ige ..rgek, -tem, ..rgett [ë, e, ë], -jen [ë], (ritka, tájszó) kecmeleg [e-e-ë] ..lgek, ..lgett [ë, ë]
1. (népies, bizalmas) <Kisebb távolságon v. szűk helyen> nehézkesen, nagy üggyel-bajjal mozgolódik, forgolódik, tápászkodik, mászik; vánszorog. A gyerek a bölcsőben kecmereg. Megcsúszott, elesett, most csak kecmereg. Egy ilyen megvasalt rab ügyetlenül kecmeleg, csetlik, botlik, elbukik a láncaiban. (Jókai Mór)
2. (tájszó) Kuporog, gubbaszkodik, tétlenül várakozik. Ott kecmereg, szegény, a sarokban.
Igekötős igék: átkecmereg; bekecmereg; elkecmereg; előkecmereg; felkecmereg; kikecmereg; lekecmereg; odakecmereg; végigkecmereg; visszakecmereg.
kecmergés; kecmergő.
