kecs
kecs [e] főnév -et [ë v. e], -e [e] (régies, irodalmi nyelvben)
<Többnyire nővel kapcs.:> a külső megjelenésben főleg mozgásban megnyilatkozó, finoman könnyed, harmonikus báj. Most rajta hát, a páros táncban forogni keccsel! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Megjelenésében báj, mozdulataiban kecs. (Mikszáth Kálmán) || a. <Rendsz. a női testen v. vmely részén> finom, törékeny szépség, báj. Bár őszült volna meg selyem hajad … És ajkadról a kecs halt volna ki. (Madách Imre) Fehér ruhája rosszul rejti termete kecseit. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kecsteljes.
