kedvel
kedvel [e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (választékos)
1. Kedvel vkit: vki iránt rokonszenvet, kisebb fokú vonzalmat érez. Kedvelem a fiút; kedveli a fiatalságot. || a. Kedvel vmit: szereti, kedvét, örömét leli benne. Kedveli a táncot, a zenét. Nem kedvelem az ilyen tréfákat. Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt Leginkább kedveli. (Petőfi Sándor) Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat. (Arany János)
2. (régies) Szeretettel v. szerelemmel szeret. Híres főrend nemzetében, … Jól hordozták, jól nevelték, Volt is okuk, hogy kedvelték. (Faludi Ferenc) A legelső | magyar, ki hazáját kedveli, | megtette volna. (Katona József) A leány, kit Túri kedvel, | Néma most és halovány! (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Kedvel vmit: <növény, állat> csak vmely természeti tényező meglétekor tenyészik, fejlődik (kielégítően). A pálma a meleg éghajlatot kedveli. A méhek nem kedvelik a szeles, hideg időt.
Igekötős igék: megkedvel.
kedvelés; kedveltet.
