kedvelő
kedvelő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki vmit kedvel (1), szeret. Közmondásokat kedvelő szónok; társaságot kedvelő fiatal ember. És ezen | egész az őrülésig téged kedvelő | ember hideg gyanúból veszti el | … éltét. (Katona József)
2. <Életfolyamata, életfeltétele alapján> vmit megkívánó, igénylő, előnyben részesítő <élőlény>. Napot kedvelő növény; vizet kedvelő állat.
II. főnév -t, -je [e] Vminek, vkinek a kedvelője: az, aki szeret, kedvel vmit v. vkit; barátja vminek v. vkinek. A verseknek nagy kedvelője; nem vmi lelkes kedvelője a zenének; nagy kedvelője a nőknek. Kedvelője volt a Virágoknak anyám. (Petőfi Sándor) A padisah nagy kedvelője a drágaköveknek. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): műkedvelő; sportkedvelő; zenekedvelő.
kedvelői.
