kegyenc

Full text search

kegyenc [ë-e v. e-e] főnév és melléknév
I. főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies, rosszalló) Olyan személy, aki vmely hatalom birtokosának – rendsz. érdemtelenül – kegyében áll, s ennek folytán kivételes kedvezményeket élvez. A fejedelem, az uralkodó kegyencei.  Palladius kéri atyját, hogy befolyásával segítsen a szenvedő haza állapotján; de a kegyenc kineveti. (Vörösmarty Mihály) A nép végfillérei [= utolsó fillérei] azért szedettek el, hogy ami a hon védelmére … begyűlt, kegyencek s büszke urak zsebébe folyjon. (Eötvös József)
2. (elavult) Kegyelt személy v. ritk. dolog, vkinek a kedvence.  Mindkettejök oly deli, s fürge fiú, | Jó Szondi kegyencei. (Czuczor Gergely) A gőgös Velence, | Az Ádria-tenger mátkája, kegyence … (Arany János)
II. melléknév (elavult)
1. (rosszalló) Kegyencként (I. 1) élő, szereplő.  A kegyenc Villena meg a sevillai érsek … a király jelenlétében összeszólalkoztak. (Jókai Mór)
2. Kedvenc (I. 1).  A szultán … e hatalmas férfi kegyenc nejét lova lábai előtt a porban látja heverni. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kegyencnő; kegyencuralom.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi